Elhunyt Kopp Mária tagtársunk

Kopp Mária tehetségekkel, karizmákkal megáldott, sokgyermekes, mélyen hívõ katolikus értelmiségi családban nõtt fel. Megszenvedett minden lehetséges, az 50-es években keresztény elkötelezettségét nyíltan vállaló fiatalt sújtó megkülönböztetést, méltánytalanságot és mellõzést. Mentáltudományok iránti érdeklõdésének kibontakozását ezek csak késleltethették, de nem tántorították el attól az életprogramtól, amely a test, a lélek és a környezet kölcsönhatásait fürkészte, a magyar társadalom mûködési zavarainak kezelését, még inkább megelõzését tekintette célnak. Férjével, Skrabski Árpáddal közös kutatásai már a 80-as években nemzetközi figyelmet keltettek. A hazai elismerések száma és szintje (az MTA doktora címtõl tudományos-közéleti kitüntetések soráig) 1990-tõl érte utól az érdemet. Kiemelkedõ szervezõ képességét, fáradhatatlan kezdeményezõ készségét, elõítéletek nélküli kapcsolatteremtõ nyitottságát százezrek tapasztalhatták meg – váratlan halálnak híre kivételesen széles kört késztetett szeretetet is tükrözõ megemlékezésre.

A Magyar Pax Romana tagjaként Kopp Mária közösséget vállalt az egyesület törekvéseivel. Kongresszusaink megkülönböztetett figyelmet és tiszteletet élvezõ résztvevõje, eloadója volt. Ö tartotta 2007-ben a Békés Gellért emlékelõadást, Gyógyítható-e a társadalom? címmel. Szakmai, tudományos tevékenysége, közéleti szerepvállalása annak a keresztény értelmiségi életvitelnek a sugárzó példája, amelyben megfér egymással az intellektuális igényesség és a szeretetteljes emberi nyitottság, az evangéliumi értékek iránti elkötelezettség és az intézményes egyház iránt néha kritikus, de mindig hûséges tisztelet. Ez az integritás tette õt képessé arra, hogy egymással vitázó, olykor hadilábon álló közösségek, szervezõdések bármelyikében hitelesen beszéljen általa fontosnak talált gondolatokról, megnyilatkozásokról, tevékenységekrõl és mulasztásokról. Hálával és szeretettel õrizzük meg Mária testvérünk emlékét, hisszük és reméljük, hogy lelkét a Teremtõ öleli most magához.

A zugligeti Szent Család templomban Mária havának elsején este a szûkebb család és a kiterjedt rokonság megosztotta fájdalmát és az örök életre születés hitének örömét mindazokkal, akik barátként, munkatársként, tanítványként, ismerõsként, vagy ismeretlen tisztelõként szerették az elhunytat. A hamvakat tartalmazó urna elott százak helyeztek el egy-egy szál virágot. A szertartás elott Mária leánya, ifjúkortól meghitt barátnoje, feladatkörében helyére lépõ utóda és egyetemi tanártársa-minisztere idézte fel az életút idõszakait és állomásait. Nem kellett ismétlésekbe bocsátkozniuk, mégis minden búcsúzó szó egyszerre szólt Máriáról és Árpádról, a Teremtõtõl kapott idõt egymással összefonódva oly sokak javára megélõ emberpárról. A jelenlévõk szentmisével adtak hálát a kettejük munkáját kísérõáldásért. Mária hamvait a család Anyák Napján helyezte el a szeretett hitves hamvai mellé. A két sírkövön azonos a felirat: … ITT NYUGSZIK AZ ÚRBAN BOLDOGUL … ÉLT 70 ÉVET. (Scharle Péter)