A MPR középtávú céljai

- Az 1998-as közgyűlésen elfogadott és azóta megerősített program alapján -

Minden jel arra mutat, hogy valóban új történelmi korszak köszöntött Magyarországra, amire a kereszténységnek és persze a Magyar Katolikus Egyháznak is többnyire új szellemi és magatartási formák kialakításával kell reflektálnia. Ebben a MPR-ra is vár szerep.


(1) A MPR középtávú céljai általában

(1.1) Mindenekelőtt egyetértésben kell lennünk - a megfogalmazandó célok előfeltevéseként -

(a) egyrészt abban, hogy az Alapszabályban rögzített célok (vagy azok bármely része) olyan alapnak tekintendő, amely a Pax Romana tudatnak (szellemiségnek) a jog nyelvén való kifejeződése, s így mindazok magukra nézve kötelezőnek kell, hogy tekintsék, akik magukat a MPR-hoz tartozóként szeretnék tekinteni; illetőleg olyan alapnak, amellyel a MPR-n belül nem lehet semmiféle program (sem rejtetten, sem pedig nyíltan) ellentétes. Az Alapszabály a célokat a következőképpen rögzíti:"tanúságtétellel, tudományos, kulturális, közéleti, tömegkommunikációs és hivatásbeli munkával szolgálni és terjeszteni a keresztény szellemiséget és lelkiséget. Munkálkodni a magyar értelmiség kulturális, világnézeti és teológiai képzésén, hitéletének, valamint keresztény és szociális tudatának elmélyítésén a tudományos világkép és a keresztény hit összhangjának megfelelően. Katolikus szervezetként elősegíteni a keresztények ökumenikus egységét és szolgálni az egyetemes magyarság ügyét",

(b) másrészt abban, hogy csak olyan program képzelhető el, amely a Pax Romana elmúlt évtizedeinek eredményeiből és jelenlegi értékeiből indul ki és annak fenntartását, illetőleg gyarapítását célozza. Vagyis az eddigi programoknak (lényegileg a tavaszi kongresszusnak, a tanulmányi napoknak és a határon túli Pax Romana aktivitások támogatásának) változatlanul tovább kell élniük.

(1.2) A MPR felismerte, hogy tevékenységéhez egészen más kiindulópontot jelent a magyarországi működés, mint az emigrációban volt működés jelentett. Ezért 1997. novemberi közgyűlése úgy döntött, hogy a MPR stratégiaajánlóvá válik mind a magyar egyház, mind pedig a magyar társadalom számára, hiszen katolikus szervezetként része az egyháznak és Magyarországon bejegyzett civil szervezetként része a magyar társadalomnak, így keresztény és értelmiségi voltából egyaránt eredő felelősségéről egyik irányban sem feledkezhet meg. Ebből következően a jelenlegi tevékenységi formák nem elegendők, többre és főként másra is szükség van.

(1.3) A MPR nem kíván kizárólagos gyűjtőhelye lenni a magyar katolikus értelmiségnek, és még kevésbé a magyar értelmiségnek, minthogy olyan sajátos értékeket vall magáénak, olyan sajátos mentalitással rendelkezik, amelynek a mai Magyarországon nincs többsége. Nyitott azonban mindenki számára, aki ezeket elfogadni óhajtja.

A MPR azt a szerepet sem igényeli magának, hogy a katolikus értelmiség szellemiségének kizárólagos megtestesítője legyen. Erre azonban szükség sincs, minthogy annyi különféle közösség alakult az elmúlt évek folyamán, köztük gyűjtő szervezetek is (ezek fontosságát nehéz volna kétségbe vonni), amelynek következtében mindenkinek módjában áll megtalálni köztük azt, amelyik neki a leginkább megfelelő, ahol otthon érezheti magát.

(1.4) A MPR tagjainak, mint katolikus értelmiségieknek elemi kötelessége folyamatosan tájékozódni, vagyis felkészültségüket folyamatosan növelni a hittartalmak és az egyházszervezet, illetőleg a környező társadalom alapvető kérdéseit illető tényekről, tudományos eredményekről, álláspontokról. A MPR identitásának ugyanis azzal a tudós keresztény értelmiségi identitással kell azonosnak lennie, amely nem csak keresztény, nem csak értelmiségi, de amely megnyilvánulásaiban a mindenkori adott helyzetben elérhető szakmailag megalapozott, illetőleg tudományos érvényű tudásra is törekszik. Ennek az identitásnak - természetszerűen - túl az intellektuális megnyilvánulásokon, az életmódban is folyamatosan jelen kell lennie.


(2) A MPR középtávú céljai a magyar egyházban

(2.1) A MPR-nak a következő években fokozottabb aktivitást kell kifejtenie azon kihívások megválaszolásában, amelyek a magyar egyházat érik (és ügyelnie ezek egyházi nyilvánosságára): olyan szellemi potenciálra törekedve ezzel, hogy a MPR műhelyvitákban kiérlelt és sajátjától eltérő véleményekre is tekintettel levő álláspontjait ne legyen érdemes figyelmen kívül hagyni, a hivatalos egyházi megnyilatkozások előkészítésében pedig érdemes legyen véleményét kikérni.

Szükséges, hogy ne szűnjön meg hangoztatni azt, hogy mi mindannyian, együtt vagyunk az egyház: a papi és a világi tisztségviselők, illetőleg a laikusok (civilek) együttesen.

Szükséges, hogy a MPR-t a többi egyházi szervezettől világosan különböztesse meg a programja; amelynek vonzónak kell lennie minden olyan - az egyházat szimpátiával figyelő - keresztény és nem keresztény számára, akiket egyelőre sok minden távol tart az egyháztól. A MPR-nak el kell fogadtatnia - az Egyházon belül is - a pluralizmus jegyében, hogy saját stílust, esetleg másokétól eltérő mentalitást hordoz és kíván megjeleníteni Magyarországon. Ezt szolgálatnak kell tekinteni, vagyis a MPR nem óhajtja önmagát senkire rákényszeríteni, de azt sem hagyhatja, hogy a Pax Romana szellemiség valamiféle konzervatív kontextus igényeinek megfelelően eltorzuljon, esetleg éppen olyan megfontolással, hogy visszatérítsék az "egyetlen igaz" útra, esetleg valamilyen "egyháziasság" jegyében.

A MPR-nak segítenie kell tagjait vallási (spirituális) életükben, de a MPR feladatát alapvetően értelmiségi színtereken kifejtendő és nem hitbuzgalmi aktivitásban kell látni.

Kívánatos volna, hogy a MPR-nak ne csak laikus tagjai legyenek, hanem minél több értelmiségi mentalitású klerikust is a tagjai, illetőleg támogatói között tudhasson.

(2.2) A MPR segíteni törekszik a Magyar Katolikus Egyházat abban, hogy az idők jeleit egyre inkább észrevevő és hagyományaiban megújuló egyházzá váljon, hogy képes legyen küldetését korszerűen betölteni, nevezetesen hogy az örömhírt úgy hirdesse, hogy az mindenkihez eljusson; elsősorban azokhoz, akik, mint értelmiségiek, a magyar társadalomnak véleményformálói és értékek megfogalmazói. Hogy ezáltal is segítse a magyar társadalmat kiemelkedni abból a mélységből, amibe taszították, hogy lehessen belőle olyan hely, ahol élni jó és érdemes. Ahol a kereszténység és a katolicizmus alapvetően nem hatalmi vágyat, nem uralkodási igényt, nem evilági szeparatizmust, hanem szolgálatot, ajánlatot és emberi minőséget jelent.

A MPR célja, hogy tevékenységével hozzájáruljon ahhoz, hogy megváltozzék a társadalom azon részének demográfiai összetétele, akik figyelnek a Magyar Katolikus Egyházra: manapság szokás azt állítani, hogy a Magyar Katolikus Egyház a vidéki, alacsonyan iskolázott, nők egyháza; lehet, de miközben egyetlen vidéki, alacsonyan iskolázott, nőt sem szabad elveszíteni; vagyis egyetlen hátrányos helyzetű embert, egyetlen olyan embert sem, aki önhibájából vagy önhibáján kívül a vesztesek oldalán van (mert például roma vagy hajléktalan), a Magyar Katolikus Egyháznak a városlakók, az iskolázottak, a férfiak egyházává is kell válnia. Továbbá a társadalom elitjeinek egyházává is. És mindenek felett a gyerekekévé. Ezzel egyúttal azt a célt is szolgálnia kell, hogy az Egyház és a (laikus) társadalom közti bizalom növekedjék.


(3) A MPR középtávú céljai a magyar társadalomban és a magyar nyilvánosságban

(3.1) A MPR-nak vállalnia kell, hogy a magyar társadalom részére megjeleníti a kereszténységnek azt az arcát, amellyel kommunikálni lehet, illetőleg amely olyan témákkal olyan módon foglalkozik, ami közérdeklődésre tarthat számot; ami aktuális társadalmi konfliktusokra, mint a magyar társadalmat érő kihívásokra megoldások irányait vagy éppen megoldásokat kínál. Ezért a MPR-nak olyan szellemi potenciálra kell szert tennie és ennek olyan társadalmi nyilvánosságáról gondoskodnia, hogy a MPR vitákban kiérlelt és sajátjától eltérő véleményekre is tekintettel levő álláspontjait ne legyen érdemes figyelmen kívül hagyni a magyar társadalomszervezés számára sem.

Kétségtelen, hogy a magyar társadalomban van igény arra, hogy keresztény elkötelezettségű megszólítást (is) kapjon a boldoguláshoz: a Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevelének fogadtatása világosan mutatja ezt. A MPR-nak segítenie kell a körlevél további recepcióját és társadalmi érvényesülését.

(3.2) A MPR-nak stratégiaajánlóvá kell válnia nemcsak az értelmiség, hanem az egész magyar társadalom számára. Ehhez egyebek mellett az szükséges, hogy a MPR-nak legyen mondanivalója a különböző társadalmi kategóriáknak is (szolgálva ezzel a társadalom nagyobb integrációjának létrejöttét, ami felettébb kívánatos): a fiataloknak (és benne, természetesen, az egyetemi diákoknak), az időseknek, a nőknek, a kisebbségeknek (mindenekelőtt a romáknak) és a papoknak is.

A MPR által kínált stratégiának azonban nem egyszerűen a személyre, nem is a társadalom tagjára kell vonatkoznia, hanem egy dinamikus egyensúlyon belül elsősorban az ember életvilágára: a lokálisra a globálissal szemben; a személyközire a szervezetivel szemben; a magánjellegű re a hivatalossal szemben; a családira-rokonira az intézményessel szemben.

(3.3) A MPR-nak el kell kerülnie, hogy összekapcsolódjon valamelyik politikai irányzattal, vagyis meg kell őriznie a nyitottságát a nézetek mérlegelésében és megvitatásában. Ennek a nyitottságnak azonban nemcsak a (köz)politika területén kell meglennie, de ugyanígy meg kell nyilvánulnia a társadalom legkülönfélébb szerveződései (köztük egyházak) és legkülönfélébb szintjei (mindenekelőtt a közélet) felé is.

(3.4) Ennek érdekében a MPR-nak műhellyé kell válnia és egyúttal számba kell vennie azokat az embereket, szakmai műhelyeket, akikre és amikre számíthat. Bizonyos, hogy a MPR programjának kidolgozása közben meg kellene találnia más hasonló törekvésekkel a kapcsolatot.

(3.5) Mindazt, amit a MPR tenni szándékozik nem teheti csak a fővárosi értelmiségi körében. Képesnek kell lennie legalább regionális jelenlétre az ország néhány nagyvárosában is.


(4) A MPR középtávú céljai a nemzetközi színtéren

A MPR tevékenységének jelentős részét az elkövetkező években Magyarországra kell helyeznie: ma ugyanis Magyarországon belül több dolga van, mint Magyarországon kívül.

Ezzel együtt is fontos, hogy a MPR a jövőben is törekedjen a régió (elsősorban a határon túli magyar) Pax Romana szervezeteinek összefogására.

A MPR-nak, továbbá, intenzívebb kapcsolattartásra és gyorsabb reflektálásra van szüksége a nemzetközi fórumokon, mint korábban; valamint rendszeres kapcsolattartásra - kezdeményezésre is! - a főtitkárral, a nemzetközi lelkésszel, az európai koordinátorral, a kelet-közép európai szervezetekkel, a Convergence szerkesztőségével, a társszervezetekkel és egyes személyekkel. Szükséges volna továbbá a MPR jelenlétének és aktív közreműködésének megszervezése a szakmai titkárságokkal.